Poligamy - Orosz Dénes filmje, romantikus vígjáték.
Szereplők: Csányi Sándor, Tompos Kátya, Mészáros Béla, Réti Adrienn, Bánfalvi Eszter, Péterfy Bori, Bartsch Kata, Tenki Réka, Parti Nóra, Osvárt Andrea, írta és rendezte: Orosz Dénes, operatőr: Fillenz Ádám, vágó: Kovács Zoltán hse, producer: Herendi Gábor, tv2 koproducer: Poós András, line producer: Nagy Mónika, zene: Gátos Iván, Váczi Eszter díszlettervező: Valcz Gábor, jelmez: Horkai Nóra, Karóczkai Tünde, hang: Major Csaba, post-production supervisor: Hajdók Gábor, gyártásvezető: Fodor Judit
© skyfilm 2009
Az oldal megtekintéséhez legalább Flash 9.0.115-ös lejátszóra és JavaScript engedélyezésére van szükség!
Ha ezt a figyelmeztetést látja Ön nem rendelkezik a lejátszó ezen, vagy ennél magasabb számú verziójával, vagy böngészőjében nincs engedélyezve a JavaScript futtatása.
Kattintson az alábbi linkre a flash lejátszó legújabb verziójának ingyenes letöltéséhez:
» Flash player letöltése
Eléggé érthetetlen, hogy manapság minden magyar romantikus film főszereplője Csányi Sándor, ám ezúttal kivételesen illik is rá a szerep. Orosz Dénes filmjének főhőse ugyanis nem igazi hős. András egy amolyan konfliktuskerülő átlagember, csak egy pasi az ezer közül, aki valójában kicsit töketlen is helyenként, de egy idő után azért felveszi a ritmust.
A Szex és más semmi óta - amiben meglepő módon szintén Csányi adta a főmacsót - a Poligamy az első olyan film ebben az úgynevezett romantikus vígjáték kategóriában, ami megfelel a műfaj elvárásainak. Ugyanis egyszerre bájosan szentimentális és könnyfakasztóan humoros szinte végig.
Az alapszituáció önmagában is nagy ötlet. A gyermekáldás előtt félve álló András egyik nap valami egészen meglepőre ébred, s így átértékelheti Lillához fűződő szerelmét. Mert működik ugyan a kapcsolat, de csak úgy, mint a legjobb műszer: az is berozsdásodik, ha nem olajozzák. Szóval minden reggel más csaj, és a legdurvább, hogy mind Lillának hiszi magát. Igen, a terhes Lillának, aki András párja hosszú évek óta. Az a különösen jó ebben a szituációban, hogy egyáltalán nem egyértelmű. Számtalan értelmezési lehetőség van ugyanis. Lehet úgy látni, hogy András valójában az összes nőben az ő igazi Lilláját keresi, de lehet éppen úgy is, hogy a férfi a végleges elköteleződés előtt még gyorsan át akarja élni, amiről eddig lemaradt, és ugye hivatalosan már meg sem élhet. És persze még sokfélét lehet gondolni Orosz Dénes ötletéről, de az biztos, hogy mind nagyon vicces.
Az eredeti Lillát Tompos Kátya épp eléggé szerethető, bájos, törékeny, intelligens és humoros lánnyá formálja ahhoz, hogy elhiggyük, András végül mégis őt választaná. Csányi Sándor is helytáll az élet nagy dolgain csak úgy ímmel-ámmal vívódó átlagpasiként, de aki a prímet viszi, az vitathatatlanul az András legjobb barátját, Kornélt játszó Mészáros Béla. Nagyon pontosan ráérzett ugyanis az összes apró humorforrásra, nincs az a helyzet, melyből ne hozná ki a legtöbbet, amiben persze segítenek neki a nagyon jól megírt, életszerű dialógusok is. Mészáros a film clownjaként olyan izgalmas figurát formál, akinek reakciói minden szituációban fontossá válnak.
A Lillák is átgondolt karakterek, mert bár szélsőségesek, mégsem közhelyes archetípusokat formálnak. Mindőjükben van valami egyedi, amitől személyiségük lesz, egy bizonyos lánnyá válnak. Réti Adrienn a trilliárdos család frusztráltságát lazasággal palástoló, kitörni vágyó sarja, Bánfalvi Eszter meglepetésekkel teli kisveréb, Bartsch Kata imádni valóan gondoskodó ifjú háziasszony, Tenki Réka groteszk szépsége pedig kreatívan kísérletező szerelmi vággyal párosul. Péterfy Bori fojtott szexualitást sugárzó, épp csak annyira érdeklődő pszichológusnő, amennyire egy átlagos pszichológust annak képzelünk. Sztriptíztáncosnőként azonban telitalálat. A kaszting talán egyetlen mellényúlása az áttetsző, ám szép Osvárt Andrea, aki utolsó Lillaként olyan végtelenül súlytalan, mintha nem is lenne. Arról nem is beszélve, hogy sajnos meg is szólal. De tekinthetjük őt egy dramaturgiai mankónak is, hiszen Osvárt alakítja az utolsó Lillát, az ugródeszkát az igazihoz. Az unalmasan szép, sokadik Lilla és a megejtően kedves, sokszínű, eredeti Lilla között pedig egyáltalán nem nehéz a választás.
Főszereplőnk egyébként forgatókönyvíró és épp egy vérostoba pilótás-stewardesses szappanoperát ír, melynek forgatási jelenetei igazi színfoltjai a filmnek. Kovács Lehel és Pokorny Lia liftező szerelme vagy Karalyos Gábor telefonos öngyilkossági kísérlete tökéletes karikatúra, kiválóan oldják a végkifejlet felé olykor megpihenő menetelést, és van bennük némi elegánsan adagolt önirónia is, utalva az álromantikus, áldrámai filmes helyzetekre. Itt kerül a képbe Fillenz Ádám leleményes operatőri munkája, amikor például András és Kornél egy "nagy" drámai beszélgetését hirtelen egy kamera kukucskálóján keresztül látjuk, amivel ironikus többletjelentést ad a jelenetnek. De Fillenz azt a határozottan nehéz feladatot is szépen oldja meg, amikor Budapest utcáit, hídjait, épületeit fényképezi a film díszleteként.
A Poligamy, melynek írója és rendezője is Orosz Dénes, precízen kidolgozott alkotás. A sok apró ötlet mind a helyén van, legyen szó a filmes utalásokról vagy a nőkkel állandóan változó lakás enteriőrjéről. Persze itt is eljön az a pillanat, mikor a film kicsit leül, és nagy levegőt vesz, ám végül egy meglepő fordulattal visszakapja ritmusát. Herendi Gábor producer, aki többek között a Valami Amerika filmek rendezőjeként ismert, valószínűleg csak hasznos ötletekkel segítette Orosz Dénes munkáját, és föltehetőleg az ő tanácsa lehetett az is, hogy eladhatósági okokból Csányi Sándor legyen a film főszereplője. Még szerencse, hogy ezúttal betalált a szerep.
Szepesi Krisztina, 2009. december 11.